Szeptemberi témánk keretei között a nyaralás után jelentkező szezonális bőrfertőzésekre, illetve a lakosság körében leggyakrabban előforduló bőrt érintő gombásodásra helyezzük a hangsúlyt. A kérdéskör szakszerű áttekintésében dr. Kiss Zsuzsanna bőrgyógyász szakorvos nyújt professzionális segítséget.

- Kérem, röviden meséljen magáról.
- 1986-ban végeztem Budapesten, a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán. 4 évvel később szintén Budapesten bőrgyógyászatból szakvizsgáztam. Kezdetben a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban a bőrosztályon, majd a szakvizsgám letételét követően 25 éven keresztül, a szakrendelőben a dolgoztam. 3 évvel ezelőtt tértem át a magánpraxisra, és azóta részben Győrben, részben pedig Budapesten fogadom a pácienseket.
Fő profilként a klasszikus bőrgyógyászati ellátás területét - ezen belül elsősorban az allergiás, ekcémás problémákat - preferálom, kozmetológiai és ehhez kapcsolódó eljárásokkal ritkábban foglalkozom.

- Napjainkban számtalan, főként a városi lakosságot érintő, úgynevezett civilizációs betegséggel találkoznak az emberek nap, mint nap. Gyakran keresik fel Önt praxisa során bőrgombával?
- Meglehetősen gyakran, két-három bőrt érintő gombás fertőzéssel kapcsolatos eset, megkeresés mindennaposnak mondható.
Szezonálisan, kifejezetten a nyári időszakban, a magas nappali hőmérsékletnek és az erőteljes napsütésnek köszönhető izzadás velejárójaként jelennek meg a napgomba jellegzetes, elsősorban a törzset érintő foltos tünetei. A kicsit testesebb, túlsúlyos betegek esetében gyakori a test hajlataiban mutatkozó ún. intertriginózus (kipállás jellegű) gombás fertőzés. Hölgyek esetében a mell alatt és az ágyék tájékán, férfiaknál pedig főként az ágyéknál és a herezacskó környékén mutatkozik a fertőzés.

- Beszélhetünk genetikai hajlamról a bőrgomba esetében?
- Ezt egyértelműen nem tudjuk kijelenteni. A klasszikus genetikai kutatások és alapvetések közül az, amely szerint az örökletes tulajdonságok már születéskor meghatározzák az utódot, már nem állja meg a helyét. Az elmúlt időszak epigenetikai kutatásai (a gének olyan öröklődési formájának vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával) egyértelműen bizonyították, hogy a genetikai hajlam önmagában még nem határozza meg a különböző örökletes betegségek kialakulását. Az pácienst körülvevő – elsősorban szociális – környezet és annak megélése is befolyásolja egy adott betegségfolyamat kialakulását.

- Milyen forrásai vannak a fertőzésnek? A különböző korosztályok milyen formában találkozhatnak a betegséggel (játszótér, uszoda)?
- Fontos leszögezni, hogy gyermekkorban viszonylag ritka a bőrgomba. A gyermekek bőre nem alkalmas a gombák megtelepedésére. Önmagában az emberi (és az állati) bőr élettanilag nem megfelelő felület a gombák kialakulására, hiszen az ember 36-36,5 Celsius-fokos testhőmérséklete kedvezőtlen környezetet jelent számukra. A gombák többnyire korhadéklakók (szaprofitonok), tehát elhalt szerves anyagokon élnek, velük szemben meglehetősen ritkák a parazitagombák, melyek képesek a bőrön is megtelepedni.

Csecsemőkorban a pelenka alatti területen a nedvesség, a vizelet, széklet lehet elsősorban okozója az élesztő (sarjadzó) gombás fertőzésnek. A gyermekek esetében a kóbor állatokkal történő közvetlen érintkezés jelenthet potenciális veszélyforrást. A fertőzést az állat fertőzött szőrén, bőrén élő gombák okozzák, melyek emberre is átterjedhetnek.
A játszóterek – homokozók más jellegű, nem gombás fertőzések táptalaját jelenthetik.

Serdülő, fiatal felnőtt korban az erőteljesebb verejtéktermelés során, a fejbőrön egyébként is élő élesztőgomba, az úgynevezett Pityrosporum ovale szaporodhat el, mely az ebben a korban amúgy is jellegzetes faggyú-túltengéses, korpás hámlással járó állapotban gyulladásos tüneteket idézhet elő. A reklámokban sokszor tévesen hangzik el, hogy a különböző samponok alkalmazásával a korpásodás első számú indokát, a gombát kell megszüntetni, holott a már említett élesztőgombával korlátozottan ugyan, de egyensúlyban élünk együtt. Akinek ún. seborrhoeás hajlama van, tehát fogékony az erőteljes faggyútermelésre és izzadásra annál a fejbőrről leváló hámpikkelyekkel a verejtékmirigyekben a gomba megtelepszik, és a fokozott izzadás során kikerül a bőr felületére. Ekkor halványbarna, vöröses árnyalatú foltok formájában jelentkezik a fertőzés. A nap UV sugárzása következtében a bőrnek ezek a foltjai elhalnak és lehámlanak, melyet követően festékhiányos felülethez hasonló világos foltok képződnek. Ez nem keverendő össze a vitiligóval, mely eredendően a bőr primer festékhiánya. (Utóbbival szemben ez lassan, de elmúlik.)

Felnőttek, idősebbek, cukorbetegek, immunbetegségben szenvedők esetében a már említett hajlatokban jelenhet meg az élesztőgombás fertőzés. A hajlatokban ugyanis némileg más a bőr PH értéke, valamint a verejtékmirigyek felépítése. Az izzadás következtében a létrejövő lúgosabb vegyhatás kedvez a gombás fertőzések kialakulásának, szemben az egyéb bőrterületek enyhén savas PH-jával.

Kérdésében említette az uszodákat. Habár az üzemeltetők igyekeznek folyamatosan fertőtleníteni és tisztán tartani a medencék vízét, ám a nyári időszakokban az uszodákat látogató nagy tömegekben biztosan fürdőznek olyan személyek, akik - akár a tudtukon kívül - hordoznak bőrükön valamilyen gombás elváltozást. Főként a lábon, az ujjközök és a talp területe veszélyeztetett, illetve nők esetében a nőgyógyászati jellegű fertőzések kialakulása is előfordulhat. Javasolt a fürdőzést követően a lábat szárazra törölni és papucsban közlekedni (nemcsak az uszoda kövén, de strand esetében a füves talajon is). Ez hasonlóképpen érvényes a vizes fürdőruha viselésére is. Amennyiben sokáig tartózkodunk nedves fürdőruhában, úgy a hajlatokban a bőr a nedvesség hatására fellazul, "kipállik".

- Az eredendően magasabb higiéniás környezetben élők is ugyanolyan fogékonyak a gombás fertőzésekre?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy a környezet- és egészségtudatos gondolkodás nagyban elősegíti a bőr egészségét. Az uszodai környezetben már említett papucs viselése kiváló példát szolgáltat. A tudatosság abban is megnyilvánul, hogy egy betegséget követően legyengült szervezettel még nem megyünk uszodába, ahol hatványozottan nő az esélye a gombás fertőzések megtelepedésének.

- Amennyiben már elkaptuk a fertőzést, abban az esetben milyen tünetekkel jelentkezik a bőrgomba? Milyen látható jelei mutatkoznak a bőr felületén?
A különböző testrészeken különböző jelei vannak. Haladjunk fentről lefelé.

A fejbőrön pl. ritkább esetekben előfordul, hogy foltokban kihullik a haj, mely jelenség nem keverendő össze sem a természetes kopaszodással, sem pedig a más hátterű ún. foltos hajhullással. A fertőzés jellegzetessége, hogy a haj letöredezik és a bőrön fehéres, finoman hámló felület képződik (mintha lisztet szórnánk a bőrre). Kellemetlen szaga van, a szakkönyvek az egérvizelethez hasonlítják. Bejelentési kötelezettséggel jár a területileg illetékes ÁNTSZ felé, tekintettel a fertőzés súlyosságára.

Ha lejjebb megyünk, akkor férfiak esetében az arcon előfordulhat az ún. szakáll-fertőzés, mely jellemzően egy hólyagos, gennyes pattanásból indul ki. A vöröses seb belseje látszólag hamar gyógyulásnak indul, de a széle terjed, újabb gennyes "pattanások" keletkeznek, hosszabb ideig megmarad és kifejezetten viszket. Kezelés hiányában a tartósan fennálló gombás fertőzés az érintett területen található szőrtüszők elhalásához is vezethet.

A testen - törzsön hasonló jelekkel mutatkozik a fertőzés, de kisebb, kevésbé látható hólyagokkal, melynek a szélei látszólag hámlanak, erősen viszketnek. Fontos a pontos diagnózis, mert a gombás fertőzés összetéveszthető a gennyes, nedvedző bakteriális fertőzés, az ótvar kezdeti szakaszával.

A hajlatokban a gombás fertőzések főként vöröses, esetleg nedvező foltokban jelentkeznek, amellett, hogy viszketnek, jóval érzékenyebbek is érintésre, mint a test egyéb más felületén, ritkább esetben akár meg is repedhet ezeken a területeken a bőr.

A talpon a gombát gyakran összekeverik a bőr megvastagodásával. Az ún. "mokaszin láb" tünet-együttes jelenik meg, a bőr színe itt élénkvörös, hámló, vaskos fehér pikkelyek fedik. Az elnevezés onnan ered, hogy a talpon, sarkon, a lábfej szélein alakul ki, amelyeket egy mokaszin eltakarna.

- Milyen terápiákat alkalmaznak a fertőzés típusának megfelelően? A gyógyulás időszaka mennyi időt ölel fel?
A gombák képesek az ivaros és ivartalan szaporodásra egyaránt. Ebből következik, hogy a kezelésük hosszabb időt vesz igénybe, köszönhetően a fertőző ágens ellenálló képességének. A bőrgomba a bőrünk legfelső rétegét képező hámba "fúrja be" magát, mely jellemzően 25-29 naponta cserélődik. Gyakorlatilag ez a csere-periódus jelenti magát a gyógyulás időszakát is. A kezelések is általában 4 hetet vesznek igénybe, még akkor is, ha már úgy tűnik, hogy a látható tünetek 1 hét után megszűnnek.

A terápiás kezelés módjának megállapításakor lényeges a betegről minél több információt megtudni (életkora, egyéb betegségei, gyógyszer-érzékenysége stb.). Az ezt követően folytatott célzott belső vagy külső (krém, oldat, kenőcs, ecsetelő, akár gél) kezelés a gombás fertőzés fajtájának függvényében zajlik.
Egy mélyebbre ható fertőzés esetében (mint pl. a szakáll-fertőzés) belső kezelés alkalmazására is sor kerülhet, megválasztva a gyógyszer fajtáját annak megfelelően, hogy élesztőgombáról, dermatofita gombáról vagy penészgombáról van szó. Különleges esetekben az orvos laborvizsgálatot (tenyésztés, rezisztencia-vizsgálat) is kérhet.

- Felléphetnek szövődmények, esetleg maradandó károsodás?
- Néhány példa: az arcon és a fejbőrön hosszan elnyúló gombás fertőzéseket követő hegesedés következményeként szőr és haj elhalás is történhet, de ezek nagyon ritkák, többnyire csak szakkönyvekben találkozni velük.
A lábon, főként a 4. és 5. lábujj között a cukorbetegségre hajlamos, illetve a nyirokmirigy problémákkal küzdő betegek esetében gyakran kialakulhat orbánc (nyirokereken terjedő bakteriális fertőzés, lázzal hidegrázással, lábdagadással).
Szisztémás, az egész szervezetet érintő gombás fertőzés az immunrendszer működését gyengítő, gátló betegségekben fordul elő, ilyen pl. az AIDS, vagy nagyon ritkán immunszuppresszív (immunműködést gátló) gyógyszeres terápiáknál.

Köszönjük kedves Doktornő a kimerítő válaszokat!